Megsemmisíthetek el nem adott készletet?

Az eladatlan készletek megsemmisítése korlátozásra kerül

Jelenleg az eladatlan készleteket a legtöbb esetben még megsemmisíthetik, de az ESPR (2024/1781 (EU) rendelet) olyan keretrendszert épít ki, amely egyre több termékcsoportra vonatkozóan tiltja ezt. A rendelet maga nem beszél egyetlen általános tilalomról, amely közvetlenül az összes termékre vonatkozik. Ehelyett az alapokat határozza meg: az Európai Bizottságnak van a jogköre arra, hogy termékcsoportonként meghatározza, hogy az eladatlan fogyasztási cikkek megsemmisítése már nem megengedett, és előírja a vállalatoknak, hogy az eladatlan készlettel való eljárásukról nyilvántartást vezessenek. A textil és cipő azok a termékcsoportok, amelyeket a rendeletben először jelöltek ki tilalomra; más termékcsoportok esetében ezt még külön meg kell határozni.

Akik ezt érintik, és akik nem

A szabályozás olyan gyártókat, importőröket és egyéb piaci szereplőket érint, akik fogyasztási cikkeket hoznak az EU piacára, és az így fennmaradó, eladatlan példányokat felszámolják vagy megsemmisíttetik. Tehát olyan új termékekről van szó, amelyek soha nem kerültek fogyasztóhoz — fölöslegek, olyan visszaküldések, amelyeket újnak tekintenek, az el nem adott szezonális készletek. Ez nem vonatkozik azokra a termékekre, amelyeket már egy fogyasztó használt, és hulladékként adnak le; ezekre más szabályok vonatkoznak, például a hulladékgazdálkodási szabályozás vagy termékspecifikus rendszerek, például az elektronikai vagy akkumulátorokra vonatkozó szabályok. Az olyan termékek sem tartoznak ebbe a keretbe, amelyeket biztonsági vagy megfelelőségi okokból le kell vonni a forgalomból: ezeknek egyáltalán nem szabad forgalomban maradniuk, függetlenül attól, hogy az ESPR mit mond az eladatlan készletek megsemmisítéséről.

Továbbá fontos, hogy a kötelezettségek nem automatikusan vonatkoznak minden vállalkozásra és minden termékcsoportra. A rendelet kivételt tartalmaz mikro- és kisvállalkozások számára, valamint átmeneti szabályozást középvállalkozások számára. Akik ebbe a kategóriába tartoznak, így (ideiglenesen vagy véglegesen) kívül esnek a legszigorúbb kötelezettségeken, még akkor is, ha maga a termék — például textil vagy cipő — ki lett jelölve.

Mi van már megállapítva, és mi szükséges még

Az, hogy egy adott termékcsoportra vonatkozó tilalom valójában mikor lép érvénybe, attól függ, hogy az adott termékcsoportra milyen kijelölés történt vagy lesz. Textil és cipő esetében ezt a kijelölést már magában a rendeletben szerepeltetik; más termékcsoportok esetében a Bizottságnak ezt még külön meg kell állapítania egy delegált jogszabályon keresztül. Egy konkrét dátum, amikor egy adott termékcsoportra vonatkozó tilalom hatályba lép, valamint az a pontos meghatározás, hogy mely vállalkozások vannak kizárva és melyek nincsenek, így minden termékcsoportban a rendeletben és a hozzá kapcsolódó végrehajtási szövegekben szerepel. Amíg egy termékcsoportot ki nem jelölnek, és a kapcsolódó kötelezettség erőre nem jut, addig az adott csoport esetében a gyakorlatban nem változik semmi azon a tekintetben, hogy mit szabad vagy nem szabad tenni az eladatlan készlettel.

Ami azonban már érvényes, az az átláthatóság biztosításának kötelezettége: a szabályozás alá tartozó piaci szereplőknek nyilvánosságra kell hozniuk az eladatlan fogyasztási cikkek mennyiségéről, amelyeket megsemmisítnek, valamint az ennek okáról szóló információt. Ez az átláthatósági kötelezettség arra szolgál, hogy láthatóvá tegyük, hogy milyen gyakran és miért történik még megsemmisítés, még mielőtt egy termékcsoportra vonatkozó szigorú tilalom lépne érvénybe.

Mit jelent ez a gyakorlatban

Aki most eladatlan készlettel rendelkezik, annak első lépése annak ellenőrzése, hogy a termék olyan termékcsoporthoz tartozik-e, amelyre az ESPR már útmutatást ad — a textil és a cipő a legnyilvánvalóbb példa. Ha igen, a második lépés annak megvizsgálása, hogy a saját vállalkozás a mikro- vagy kisvállalkozások kivétele alá tartozik-e, vagy a középvállalkozások átmeneti szabályozása alá; ez határozza meg, hogy a kötelezettségek már érvényes-e vagy sem. A harmadik lépés annak ellenőrzése, hogy már létezik-e jelentési kötelezettség az eladatlan hulladékká vált készletről, függetlenül attól, hogy a szállítási tilalom önmagában már alkalmazandó-e — ez az átláthatósági kötelezettség ugyanis hamarabb jelentkezhet, mint maga a tilalom. Végül célszerű figyelembe venni a szabályozás irányát: az olyan termékcsoportok, amelyek jelenleg még nem kerültek kijelölésre, a jövőben kijelölésre kerülhetnek, ami azt eredményezheti, hogy egy olyan üzleti modell, amely a feleslegek megsemmisítésére támaszkodik, idővel korlátozásokkal szembesül, a textil és cipő területén kívül is.

Ebből következően: az ESPR 23–26. cikkei

Ez a szabályozás az ESPR (2024/1781/EU rendelet) 23–26. cikkeiben rögzítve van, amelyek együttesen keretét képezik az eladatlan fogyasztási termékek megsemmisítésének megelőzésének: a termékcsoportok kijelölésére vonatkozó hatáskör, a kisebb vállalkozások számára nyújtott kivételek, a jelentési kötelezettség és a keret felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések.

Mit kell tenni

Ellenőrizze, hogy saját terméke a textil vagy cipő közé tartozik-e, vagy egy másik olyan termékcsoporthoz, amelyet időközben delegált jogi aktus útján kijelöltek, és a saját vállalati méretét ellenőrizze a mikro-, kis- és középvállalkozások számára nyújtott kivételek alapján. A termékcsoportok pontos helyzetét és a delegált jogi aktusok aktuális helyzetét az ESPR szövegében, az alábbi hivatkozási forrás segítségével ellenőrizze, és saját helyzete tekintetében a kétségek esetén számítson egy olyan tanácsadó meghallgatására, aki az aktuális végrehajtási szabályokat az adott termékhez és vállalkozáshoz tud igazítani.