Az ESPR alapján importőr vagy gyártó vagyok?

Mit kell konkrétan tennie

Mit várnak el Öntől

Az ESPR különbséget tesz a gyártó és az importőr között, és ez a különbségtétel nem opcionális: meghatározza, hogy kinek melyik feladat jut a termékpasszporttal kapcsolatban. Röviden: a gyártó az, aki a terméket megtervezi vagy megtéríttetni hagyja, és saját neve vagy márkaneve alatt bocsátja piacra, az importőr pedig az, aki az EU-n kívüli országból származó terméket első alkalommal bocsátja az EU-piacra. Egy vállalat egyébként jól kombinálhatja mindkét szerepet, vagy terméktől függően hol gyártóként, hol importőrként működhet.

Amennyiben Ön gyártó

Az ESPR 27. cikke (2024/1781/EU rendelet) a gyártó kötelezettségeinek magját rögzíti. Ez azt jelenti, hogy a gyártó gondoskodik arról, hogy a termék megfelel az adott termékcsoportra vonatkozó ökológiai tervezési követelményeknek, hogy a műszaki dokumentáció rendelkezésre áll, és hogy a termékpasszport a megfelelő adatokkal összekapcsolva kerül a piacra bocsátás előtt a termékhez. Egy 10-100 főt foglalkoztató vállalat esetében ez általában a technika és az adminisztráció kombinációját jelenti: a vállalaton belül valakinek tudnia kell, hogy mely adatok szükségesek az anyagokról, a javításról, az újrahasznosíthatóságról és a származásról, és ezeket az adatokat strukturált módon kell rögzíteni és naprakészen tartani. Ez más feladat, mint csak "egy QR-kódot a dobozra ragasztani" — a mögötte lévő adatoknak helyeseknek és teljeseknek kell lenniük.

Amennyiben Ön importőr

Az ESPR 29. cikke (2024/1781/EU rendelet) azt írja le, mit lehet az importőrtől elvárni. Az importőr nem bocsát saját tervezésű terméket piacra, de az EU-n kívül előállított terméket első alkalommal helyezi az EU-piacra. Ez ellenőrzési szerepet hoz magával: ellenőrizni, hogy az EU-n kívüli gyártó rendben van-e, hogy a termékpasszport jelen van és helyes-e, és hogy a műszaki dokumentáció rendelkezésre kérhető-e. Az ilyen méretű vállalat számára ez gyakran azt jelenti, hogy valaki fenntartja a kapcsolatot az EU-n kívüli gyártóval és ellenőrzi a szállított adatokat, mielőtt a terméket továbbértékesítik. Aki többet szeretne megtudni erről, részletesebb kifejtést találhat a aki intézi a termékpasszportot, ha a gyártó az EU-n kívül található.

Amennyiben Ön mindkét szerepet betölti

Egyes vállalatok saját maguk terveznek meg egy része assortimentjének, és egyébként más helyről származó termékeket importálnak. Ebben az esetben a saját tervezésű termékre a 27. cikk kötelezettségei és az importált termékre a 29. cikk kötelezettségei vonatkoznak — termékenként, nem vállalatonként. Aki ezt termékvonalalanként nem dolgozza ki, kockázatot vállal az olyan kötelezettségek megsértésében, amelyek csak az assortiment egy részére vonatkoznak.

Ahol a gyakorlatban félresiklanak a dolgok

Gyakori helyzet az a vállalat, amely termékeket gyárttat az ázsiai gyárban, és azokat saját márkanév alatt értékesíti, de magát tévesen csak "eladónak" tekinti. Aki saját márka alatt bocsát terméket piacra, gyakorlatban gyakran gyártóként kezelik, még ha nincs is saját termelési vonala. Ez közvetlenül ahhoz a kérdéshez vezethet, mely kötelezettségek vonatkoznak saját márka alatti értékesítéskor.

Egy második helyzet: egy vállalat az EU-ban egy közvetítőn keresztül vásárol be, és ezért azt gondolja, nem importőr. De ha az a közvetítő maga nem az a fél, amely az adott terméket az EU-piacra először hozza, az importőr szerepe akár a saját vállalatnál is fennmaradhat. A bizonytalanság arról, hogy a lánc mely szereplője teszi meg ezt az első lépést, a zűrzavar visszatérő forrása.

Egy harmadik helyzet az a vállalat, amely piactéren keresztül értékesít termékeket, és azt feltételezi, hogy a piactér intézi a kötelezettségeket. Ez nem automatikus, és a saját pozíció a láncon belül továbbra is meghatározó; erről bővebben itt olvashat: mit jelent a termékpasszport az online piactéren keresztüli értékesítéskor.

Negyedik helyzet akkor fordul elő, amikor magánmárkás termékekről van szó, vagyis amikor egy kiskereskedelmi lánc vagy nagykereskedelem egy külső gyár által készített terméket saját neve alatt értékesít. Ebben az esetben is a kérdés, hogy ki milyen kötelezettséggel rendelkezik, nem mindig egyértelmű, és ennek kidolgozása a aki felelős a termék útlevele tekintetében a magánmárkás termékek esetében.

Ötödik helyzet: egy vállalkozás abból indul ki, hogy a gyártó vagy importőr szerepe a vállalkozás állandó tulajdonsága, pedig valójában termékenként és beszerzési kapcsolatonként eltérő lehet. Egy olyan vállalkozás, amely az egyik terméket maga tervezi meg, a másik terméket pedig készen beszerzik egy harmadik országból, az egyik termék tekintetében gyártó, a másik termék tekintetében importőr — termékvonal szerint eltérő kötelezettségekkel.

Amit rögzíthet

• Termékkategóriánként egy áttekintés arról, hogy ki tervezi meg a terméket, gyártja azt, és először helyezi az EU piacára, így termékenként egyértelmű, hogy a saját szerep a gyártó vagy az importőr szerepe.
• Megállapodások az EU-n kívüli gyártóval a műszaki dokumentáció és a termék útlevele adatainak szolgáltatásáról, beleértve azt is, hogy ki tartja naprakészen azokat az adatokat.
• Megállapított eljárás az átadott adatok ellenőrzésére, mielőtt egy terméket továbbértékesítenének, a vállalkozáson belüli kijelölt felelős személlyel.
• Dokumentáció a beszerzési kapcsolatról a magánmárka vagy saját márka esetében, így később bizonyítható lehet, hogy ki milyen szerepet töltött be abban az időpontban, amikor a termék a piacra kerülésére sor került.
• A saját pozíció áttekintése az értékesítési láncban, beleértve az esetleges közvetítők vagy piacterek szerepét, így egyértelmű, hogy ki milyen lépést tesz meg.

Aki ezt az áttekintés után még kétségei vannak a saját szerepéről, az egy szélesebb kiindulópontot talál a aki felelős a termék útlevele tekintetében a termékeknél, ahol a lánc különböző szerepei egymás mellett szerepelnek.